Petike János, edző, utánpótlás szakág-vezető szerint az eredményeket nem a gólokban és a győzelmekben mérjük, hanem a kipirult arcokban, a csillogó szemekben, a mosolyokban.

Tudomásom szerint az elmúlt 2 évben nagyon sokat fejlődött Taksonyban az utánpótlás-nevelés. Mi volt 2 évvel ezelőtt és mi a helyzet most?
A történet igazából 2008-ban kezdődött. Akkor kezdtük el azt a munkát, aminek az eredménye már nemcsak az igazolt labdarúgóink számában (majdnem kétszer annyian vannak ma, mint akkor), hanem az egész utánpótlás-rendszerünk felépítésében látszik. Célunk volt, hogy minden korosztályban legyen csapatunk, és ez a 2012-13-as idényre sikerült is! A környékünkön (a nálunk jóval nagyobb városok kivételével) nem tudok hasonlóról. Minden csapattal szakmailag megfelelő felkészültségű edző foglalkozik, megköveteljük a rendszeres edzéslátogatást, bizonyos életkortól versenyeztetjük őket (bajnokságok). Az elmúlt években a feltételek is javultak (felszerelés, labda, eszközök), és pályázatokon komoly támogatást sikerült szerezni az utánpótlás részére. Feladatunknak érezzük, hogy minél több kisgyerekkel szerettessük meg a labdarúgást, ezáltal a mozgás örömét. Az egészséges életmód mellett a közösségbe tartozás élményét is megtapasztalják.

A gyerekek és a fiatalok milyen versenyeken, tornákon vehetnek részt?
A taksonyi “labdarúgó-palántáknak” megvan az a terepe, ahol az életkori sajátosságaiknak megfelelően focizhatnak, az adott keretek között (korosztályonként különböző labdaméret, pályaméret, csapatlétszám). De nem az a célunk, hogy eredményt csiholjunk ki belőlük, hanem hogy jól érezzék magukat, szeressenek focizni, és egészségesen éljenek. Ugyanis a sportoló gyerekben jobban kialakul az igény arra, hogy a későbbiekben is mozogjon, és egészséges maradjon (ne dohányozzon, ne drogozzon, ne legyen túlsúlyos). Arról nem beszélve, hogy jó társaságba kerül, rengeteget van szabad levegőn, megfelelő nevelést kap és szellemileg is fejlődik. Ezek miatt mi senkit nem méregetünk, senkit nem tanácsolunk el, mindenkit befogadunk. Természetesen nem lesz mindnyájukból labdarúgó, előfordulnak lemorzsolódások, de olyan élményeket szereznek az együttlét és a sportolás során, amelyre egész életükben emlékezni fognak.

Melyek voltak az elmúlt fél év említésre méltó eredményei?
Aki számszerű eredményeket akar tudni, az a pmlsz.hu oldalon az adatbankban mazsolázhat. Mi az eredményeinket az utánpótlásban nem a gólokban és a győzelmekben mérjük, hanem a kipirult arcokban, a csillogó szemekben, a mosolyokban. Az már csak hab a tortán, ha emellett a csapataink eredményesen szerepelnek, hiszen aki taksonyi labdarúgóként pályára lép, az győzni akar! Az is minősíti az utánpótlás-nevelést, hogy milyen tudású és felkészültségű fiatalokat tudunk a későbbiekben a felnőtt csapathoz adni. Szeretnénk elérni, hogy idővel a saját nevelésű játékosok adják majd ennek a gárdának a gerincét.

Mire van szükség ahhoz, hogy továbbra is sikeres legyen az utánpótlás-nevelés?
A legfontosabb ebből a szempontból, hogy azokat az utánpótlás-edzőket kell nagyon megbecsülnünk, akik hittel végzik ezt a feladatot! A megfelelő pedagógiai érzékkel, humánummal, karakán egyéniséggel megáldott edző (persze a szükséges képzettség birtokában) képes arra, hogy elbűvölje a gyerekeket a foci varázsával. Emellett közösséget épít, ami nélkül elképzelhetetlen ez a játék.
Az egyesület vezetősége ránk, edzőkre bízza a szakmai feladatok végrehajtását, és igyekeznek ehhez a feltételeket megteremteni. Ebből az együttes munkából alakulhat ki az, hogy sok gyerek, jó helyen, megfelelő irányítás és felügyelet mellett sportolhat, és ez a számszerű eredményekben is látszik, látszani fog.

Mik a tervek a következő fél évre és hosszabb távra?
Sajnos mi sem tudjuk kikerülni, hogy manapság minden (a sport is) a pénz körül forog. Terveink vannak, sok mindent szeretnénk, de ezek megvalósításának egy részét egyelőre az anyagiak hiánya meggátolja. De bizakodóak vagyunk, hiszen a pályázatok, a szponzori támogatások segítségével az egyesület él, fennmaradt. Több olyan dolgot sikerült az elmúlt időszakban tető alá hozni, amelyről máshol még álmodni sem mernek. Az, hogy konkrétan milyen tervek és elképzelések vannak, és ezekből mi fog megvalósulni a jövőben, az egyesület vezetésének, az elnökségnek a dolga. Mi edzők ehhez szeretnénk adni a szakmai tudásunkat, tapasztalatunkat, ötleteinket.

A szülőknek milyen a hozzáállása? Segítenek vagy inkább kritizálnak?
A szülőknek olyan a hozzáállása, ahogy mi bánunk a gyerekeikkel. Az az edző, aki megfelelő hangnemben beszél a tanítványaival, következetes, a foglalkozásait tervszerűen, szakmailag magas szinten, érdekesen vezeti, ahhoz sok gyerek fog járni. Amikor a szülő ránk bízza a gyermekét, akkor egyúttal a felelősséget is átadja: vigyázz rá, oktasd, neveld, fejleszd! Pedagógusnak, pszichológusnak és pótapának is kell lenni egyszerre. (Persze az sem árt, ha az edző konyít valamit a labdarúgáshoz, esetleg tud focizni is.) Az ilyen edző együttműködéssel, segítő szándékkal és támogatással találkozik. Ellenkező esetben azt veszi észre, hogy néhány hét alatt elfogy a csapata…

Vannak-e az utánpótlásban olyan fiatalok, akik megfelelő körülmények mellett jó eséllyel kerülhetnek a legmagasabb szintekre?
Minden korosztályunkban vannak olyan játékosok, akik – ha végigjárják az általunk kikövezett utat – alkalmasak a magasabb szintű futball követelményeinek megfelelni. A mi tervünk (álmunk?) az, hogy ezt a magasabb szintet itt Taksonyban képviseljék. Azt szeretnénk, hogy valamikor NB-s szintű csapat legyen Taksonyban, és ezt saját erőből, saját fiataljaink felnevelésével érjük el.

Hol, hogyan jelentkezzenek azok a gyerekek, akik kedvet kapnak a focihoz?
Személyesen az edzéseken, a füves vagy műfüves pályán lehet jelentkezni az edzőknél. A tavaszi felkészülési időszak január végén, február elején kezdődik, az edzés-időpontok remélhetőleg fenn lesznek a honlapon. E-mail-ben is lehet jelentkezni az adatok megadásával (név, életkor, elérhetőség) a taksonyfoci@gmail.com címen.

Mi az, amiről még nem esett szó, de fontosnak tartod elmondani?
Szeretném bizonyítani, hogy kellő szakmaisággal, ambícióval, és persze sok-sok munkával már utánpótlás szinten is lehet eredményt felmutatni. Jó példa erre a jelenlegi U17-es csapatunk. Velük már három és fél éve foglalkozom. A csapat magja (kb. 10 fő) ugyanaz, akikkel annak idején U13-ban elindultunk. Az őszi szezonban az összes meccsünket nyerve, rekordokat döntögetve (110 rúgott gól) állunk az első helyen. A csapat játékban is olyan dolgokat tud felmutatni, amiért érdemes megnézni őket. Minden félévkor és év végén játszunk a srácok ellen egy szülő-edző vegyes csapattal. Eddig mindig jobbak voltunk, de a mostani záráskor lejátszott meccsen már esélyünk sem volt… Miközben a felnőttekkel ezen bosszankodtunk, valahol belül mindannyian örültünk is ennek.
Végezetül remélem, hogy a honlapon hamarosan az utánpótlásban résztvevő játékosok, edzők, valamint a korosztályos eredmények is teret kapnak majd.

Décsei Zoltán (web-admin) reagál az utolsó mondatra: A weboldal struktúráját hamarosan úgy alakítjuk át, hogy minden szakosztály és korosztály helyet kapjon benne. Szeretném, hogy legalább havonta egyszer minden csapatról közöljünk legalább egy hírt és több multimédia-anyagot is szeretnénk feltölteni. Ehhez az egyesületi vezetők és az edzők segítségére is szükség van. Fontos, hogy naprakész információkat kapjak ahhoz, hogy a weboldal is naprakész legyen.

Interjú Rácz Ernővel, a Taksony Sportegyesület elnökével

Hogyan indult az idei bajnokság?
R.E.: Az előző bajnokság végén megkeresett Hégner Zoltán, akit már régóta szerettünk volna, ha egyszer visszatér hozzánk Taksonyba, mint játékos és mint edző. Azt kérdezte, mit szólnánk hozzá, hogyha idejönne játékosokkal és szponzorral együtt. Ennek mi kifejezetten örültünk, mert egyrészt a keretünk minőségi játékosokkal erősödött, másrészt jó pár olyan játékos volt közöttük, aki taksonyi. Fontos számunkra, hogy jó csapatunk legyen, minél több helyi játékossal. Az előző szezonból itt maradt játékosokra is szükség volt, emellett tízen jöttek, így egy húszfős keretet alakítottunk ki. Amikor Zoli közölte, hogy kikre számít, akkor úgy gondoltuk, hogy a fennmaradó játékosokból létrehozunk egy másik csapatot is. Az első csapatba be nem férő, illetve az ifiből kiöregedő játékosokból indítottuk tehát a második csapatot. A célunk pedig az, hogy mindkét csapatunk megnyerje a bajnokságot.

Milyen állapotban vetted át 2 éve az egyesület irányítását?
R.E.: Szakmai szempontból Pállinger Péternek és Petike Jánosnak köszönhetően elégedettek voltunk, gazdasági és morális szempontból viszont a csőd szélén állt az egyesület. Ebből a szituációból Wágner Zoltán segítségével sikerült kilábalnunk. Az volt az elsődleges célunk, hogy minél több szponzort bevonva minőségi csapatunk legyen, és ami még fontosabb, minőségi utánpótlásunk. Ezen a területen sikerült az elmúlt két évben a legnagyobb eredményeket elérnünk, mert amikor átvettük, negyven-ötven játékos volt az egyesületben, Petike Jánosnak köszönhetően ez most körülbelül száz főre tehető. A létszám tehát megduplázódott, ami a település méretét tekintve szerintem nagyon nagy teljesítmény.

Az idei bajnokság kezdete előtt milyen fejlesztéseket tudtatok elindítani, véghezvinni? Milyen terveitek vannak a közeli illetve a távoli jövő tekintetében?
R.E.: Egy pályázat keretén belül hozzáláttunk az öltözők felújításához. Nyílászárókat cseréltünk, leszigeteltük a tetőt. Jövőbeli tervünk pedig a belső felújítás, a fűtés korszerűsítése, vizesblokkok felújítása, festés, átalakítás, burkolás. Mindemellett még tervbe vettük, hogy egy öltözőt építünk a műfüves pályához. Az idei pályázatunkkal azonban nem nyertünk, mert ebben a szezonban a magasabb osztályokat támogatták, de minden esélyünk megvan arra, hogy jövőre elnyerjük a szükséges összeget. Tervezzük még a műfüves pálya felújítását is, amire azért van szükség, mert szerencsére sokat használjuk, egyrészt a megnövekedett keretszám miatt, másrészt a gyakori bérbeadása okán. Tervezzük még a nagy pálya füvesítését is.

Melyek a már megvalósult fejlesztések?
R.E.: Ami nagy dolog az életünkben, az a busz. Vásároltunk egy 51 fős buszt, amit szintén egy pályázatnak köszönhetünk. Vásároltunk továbbá technikai eszközöket, kapukat, bójákat, sorfalakat, és elláttuk az egész egyesületet – kezdve az 5 éves kisgyerekektől egészen a felnőttekig – teljes felszereléssel, edzőmelegítővel, utazómelegítővel, pólókkal, táskákkal, ami szerintem egyedülálló ezen a szinten.

Mennyire vagy megelégedve a csapatok teljesítményével? Mire számítasz a bajnokság kimenetelét tekintve?
R.E.: A csapatok teljesítményével teljes mértékben meg vagyok elégedve. Különösen az első csapatéval, ami jelenleg a tabella első helyén áll. Volt egy kis hullámvölgy, de aztán kilábaltunk, majd nyolcas győzelmi sorozatot értünk el, aminek köszönhetően 3 ponttal vezetjük a bajnokságot a legtöbb rúgott góllal és a legkevesebb kapott góllal. A Sportszelet értékelése alapján majdnem mindenhol a taksonyi labdarúgók vezetnek a rangsorokban. A második csapattal is maximálisan elégedettek vagyunk. Ott pár szerencsétlen meccsen elment néhány pontunk, ezért nem állunk első helyen, de szerintem ott is meg lehet nyerni a bajnokságot. Az utánpótlás terén is említésre méltóak az eredmények. Az U19-es csapatunk a tavalyi bukdácsolás után, utolsó előtti helyen végzett. Idén ez a csapat az élmezőnyben található, valamint az U17 Petike János vezetésével olyan szériát produkált, ami egyedülálló Pest megyében, de lehet, hogy országos szinten is, mivel 12 meccsből 12-t megnyertek, a gólarányuk pedig 110-8. Egy fél szezon alatt 110 gólt rúgtak és 8-at kaptak! Az U15-ös és az U13-as csapatunk is nagyon jól áll. Ők is az élmezőnyben vannak. Az U11-es, U9-es és U7-es csapataink a Bozsik tornán és más tornákon is magas szinten szerepelnek, általában az első vagy második helyet hozzák el. Legutóbbi sikerünk most volt, Dömsödön a Mikulás kupán, ahol az U7-es csapatunk első helyet ért el.

Elnökként miben látod a további sikerek lehetőségét?
R.E.: Maximálisan azon dolgozunk, hogy minél több támogatót tudjunk bevonni. Ez nagyon megkönnyítené az életünket, bár az adott gazdasági körülmények között ez nagyon nehéz feladat. Emellett szeretnénk, ha az Önkormányzat is újra tudna minket támogatni, mivel ezt a támogatást sajnos két éve nem élvezheti az egyesület. Ez a támogatás nagymértékben megkönnyítené a helyzetünket. Mindemellett a pályázatok nagyon jó irányba viszik a klubot. Itt viszont Kreisz László Polgármester Úr, aki elnökségi tag is, rengeteget segít nekünk a támogatók keresésében, valamint a pályázatok kivitelezésében.

Amennyiben a felnőtt I. csapat megnyeri a bajnokságot, és egy szinttel feljebb kerül, milyen nehézségekkel kell ott majd szembenéznie? Lépést tud-e tartani majd a magasabb szintű elvárásokkal, illetve az egyesület képes lesz-e megteremteni a szükséges körülményeket?
R.E.: Az egyesület jelenleg infrastruktúráját tekintve úgy áll, hogy még az NB III-as szintnek is megfelelne. Ha elkészülnek a felújítási munkálatok, akkor tényleg egy rossz szavunk nem lehet. A játékosállomány szintje minimum egy megye első osztályba illő, annak is az élmezőnyébe. Sem játékosállomány terén, sem a létesítményeink terén nem lenne gondunk, és mivel van buszunk, emiatt az utazásunk is megoldott, hiszen valószínűleg kicsit többet kell majd utazni. A nevezési költségek tekintetében pedig a MLSZ szerencsére olyan szabályt hozott, amely szerint a nevezési költségek 90%-át visszatéríti az egyesületeknek, tehát azzal sincs gond, hogy magasabb a nevezési díj, mivel annak csak a 10%-át kell ténylegesen kifizetnünk. Különösebb akadálya tehát nincs a felsőbb osztályba lépésnek. Amennyiben még több támogatót tudunk bevonni – ami fontos célunk – akkor tényleg elhárul minden akadály. Az utánpótlásunk adott. Még akár az NB III-as szint is megcélozható. Megyei és járási szinten Szigetszentmiklós és Dunaharaszti tud ilyen utánpótlást felvonultatni, senki más.

Vannak olyan játékosok, akiket teljesítményük okán ki tudnál emelni?
R.E.: Kiváló, NB III-as színvonalú játékosok érkeztek, és akik a korábbi keretből megmaradtak, maximálisan felnőttek a feladathoz, sőt sok meccsen húzóerők voltak. Kiemelném Zsiga Pétert, aki a Sport Szelet (sportlap) értékelése alapján is az ősz játékosa lett. Megjegyezném azt is, hogy tavaly rengeteg fegyelmezetlenség volt és nagyon sok kiállítás. Ezek a játékosok idén szinte még sárga lapot sem kaptak, ami annak is betudható, hogy most nagyon jó a csapatszellem, morálisan is teljesen rendben vagyunk. Kifejezetten örülök, hogy ez így alakult, mert tavaly volt az MLSZ-ben egy beszélgetésem, ahol ígéretet tettem, hogy itt rendes munka lesz majd, a sok kiállításnak véget vetünk. Ez teljes mértékben be is igazolódott. Nem tudom, hogy a sportszerűségi listán hol állunk, de szerintem ott is az első két hely valamelyikén.

Mire van szüksége a Taksony két felnőtt csapatának ahhoz, hogy továbbra is sikeres maradjon?
R.E.: Elsősorban az anyagiak előteremtése a meghatározó. A támogatók létszámának növelése. Szeretnénk, ha minél többen állnának mellénk, mert ez az egyesület hamarosan egy komoly nívót fog képviselni. Reményeink szerint egy olyan klubbá válunk, amire a támogatói büszkék lehetnek. Éppen ezért ezúton is szeretnék köszönetet mondani az eddigi támogatóinknak. Emellett fontos, hogy a szurkolótáborunk is növekedjen. Az egyesület kiadott egy szurkolói sálat, ami szép számban kelt el, valamint az új melegítőkből is sokat vásároltak. A szurkolók száma nagymértékben nőtt ősszel, és reméljük, hogy a sikerek tovább növelik ezt a tábort.

[Décsei Zoltán]

Beszélgetés a Taksony SE edzőivel és a csapatkapitányokkal

Hégner Zoltán, az I. csapat edzője

Minek köszönhető az, hogy az őszi szezon végére sikerült elérni a tabella legtetejét?
Mindenkinek meg kellett találnia a helyét, így hogy tízen igazoltunk át Alsónémediről. Nehéz volt a rajt, de a szezon felétől hál’ Istennek magunkra találtunk. Tudás alapján megérdemelten vagyunk most az első helyen.
Jelenleg hogyan látod a csapat pozícióját a bajnokságban, mi jelenthet veszélyt a bajnoki cím elnyerésére?
Esetleg sérülés, kiállítás vagy ne adj’ Isten egy pár vereség mindenképp veszélyt jelenthet, de szerintem a vereségre kicsi az esély. Ha továbbra is ezt a tendenciát tudjuk folytatni és nyerjük a meccseket, akkor – úgy gondolom, hogy akár 6-7 pont előnnyel is megnyerhetjük a bajnokságot.
Milyen emberi tényezők segíthetik a csapatot abban, hogy elérje a bajnoki címet?
Nagyon fontos, hogy a csapat egységes maradjon, most az évzárón is mindenki itt van. Ami nagy dolog, hogy a Kajdácsi „súlyos sérülése” ellenére is eljött végre (a szeme fölötti sérülésre utalva). Szerintem a megyében példátlan a csapat-összetartás.
Mik a csapat erősségei és gyengeségei?
Erősségünk például az, hogy van többek között egy Mészáros Danink, aki sorban tudja rúgni a gólokat, gyengeségeink nincsenek.

Pállinger Péter, a Taksony II. csapat edzője

Hogyan értékelnéd az előző szezont?
Viszonylag új csapattal indultunk a bajnokságban. Fele csapat megmaradt, a másik fele az első csapathoz ment át. A cél az volt, hogy az első háromba bekerüljünk, ami sikerült is. Lehetett volna jobb is, de veretlenül zártuk ezt az őszi szezont, ami pozitívum. Sajnos volt egy-két fontosabb mérkőzés, ahol nem tudtunk teljes kerettel felállni, ezeken sajnos pontokat vesztettünk, de vereséget nem szenvedtünk.
Melyek a II. csapat legfőbb céljai a következő szezonra?
Szeretnénk minél több lehetőséget adni azoknak a játékosoknak, akik az I. csapatban nem sokszor léphetnek pályára, valamint a fiataloknak szintén nagyobb teret adni a játékhoz. Valójában ezért alakítottuk ki ezt a csapatot. A fő cél nyilván az, hogy minél jobb helyen végezzünk a bajnokságban.
Milyen stratégiával készültök a következő fél évre?
Legyen egy jó erőnléte a csapatnak. A taktika pedig attól függ, hogy ki lesz az ellenfél. Úgy gondolom, hogy ebben az osztályban technikailag a mi csapatunk a legképzettebb. Az ellenfeleink között van fiatal csapat is, de ésszel és taktikával meg lehet őket fogni.
Melyek azok a csapatok, akik ellen nehéz dolga lehet a csapatnak?
Szerintem két nagy ellenfelünk van: a Dabas II. és a Bugyi II, de az élmezőny nagy része hozzánk jön majd, kivéve a Bugyit, így reméljük, hogy hazai pályán továbbra is tartani tudjuk a veretlenségünket.
Mely tényezők segíthetik a csapatot abban, hogy bajnok legyen?
Sokat számít, hogy az I. csapat edzéseire is eljár a mi csapatunk 90%-a. Ez igazán fejleszti őket erőnlét és „játék” szempontjából, és ezáltal gyorsabbak is vagyunk. Nagyon jó a közösség, senki nem sértődik meg, ha a tartalék-csapatban kell játszania, vagy ha az I. csapatot kell segítenie, és próbálunk minél több fiatalt is beépíteni.
Mint edző, mit tehetsz azért, hogy a csapat elérje a bajnoki címet?
Próbálom a legjobb tudásom szerint összeállítani a csapatot. Ha kell, még játékkal is segítem. Persze ha nem muszáj, nem játszom, de ha úgy látom, hogy szükség van rám, akkor megteszem.

Kőnig Csaba, az I. csapat kapitánya

Te, mint csapatkapitány, milyennek láttad az elmúlt fél évet?
Nehezen indult az első két-három bajnoki mérkőzés, de miután jobban összeszokott a csapat és mindenki megtalálta a helyét, oda kerültünk, ahová kellett.
Miben lehet még fejlődni?
A megkezdett utat kell folytatni, ennél több gólt nem kaphatunk a második szezonban sem.
Hogyan készülsz a következő hónapokra?
Ugyanúgy, ahogy eddig. Mindent megteszek a csapat érdekében. Ha kell, ugyanúgy kötözöm a hálót a mérkőzések elején, vagy segítek felfesteni a pályát. Minden edzésen igyekszem ott lenni és segíteni a Zoli (Hégner Zoltán) munkáját.
Melyek voltak igazán emlékezetes meccsek számodra az elmúlt félévben?
Azok a meccsek, amelyeken pályára léptem és be is fejeztem a mérkőzést, tehát a 90 percet sikerült gond nélkül végigjátszani. Azokon a meccseken, amelyek a tavalyi felállásban döntetlennel vagy vereséggel zárultak, most szinte mindig sikerült győzni.
Mire kell odafigyelni, hogy a csapat biztosan első legyen a bajnokság végén?
Kell a jó hozzáállás, edzés-látogatottság, a közösségi összetartás, mint a mai évzáró disznóvágás, ahol szinte mindenki itt van. A mérkőzések utáni összejövetelek. Mivel mindenki győztes típus ebben a csapatban, a győzelemre kell koncentrálni.
Szerinted mely csapatok veszélyeztethetik a bajnoki cím elérését?
Nem gondolom, hogy veszélyeztetni fogják, talán csak megnehezíthetik a mi dolgunkat. Az eddig látottak alapján ilyen lehet Pereg, Ráckeve, illetve Dabas, és nem elhanyagolható Délegyháza, Újhartyán, Bugyi és talán Üllő.

Kiss András, a II. csapat kapitánya

Örülök neki, hogy veretlenül végigvittük ezt a félévet. Reméljük, hogy a következőt is. Igaz, most még 6 ponttal vezet a Dabas, de ez nem ledolgozhatatlan. Az előző szezonban éppen a Dabasi meccs volt számomra a legemlékezetesebb, ott elég jól játszottunk, 2 – 0-ra vezettünk, de 2 – 2 lett a vége. Elrontottuk, mindenkinek vannak hullámvölgyei, de javítanunk kell.
Remélem, hogy egy kemény felkészülés után megnyerjük a bajnokságot, mindenkinek keményen kell edzenie. A következő fél évben 2 meccsre kell leginkább odafigyelni: jön hozzánk a Dabas, ami igazi rangadó lesz, és jön a Szigetcsép is. A többi csapat – úgy gondolom, hogy verhető.
Örülök neki, hogy a II. csapat így összerázódott, most nagyon egyben van. Pállinger Pétert jó edzőnek tartom, jól látja a dolgokat.
A következő szezonban is beleadok mindent, sokat kommunikálok a csapattársakkal, bíztatom őket.

Tisztelt olvasó!

Az alábbi interjúk az évzáró disznóvágáson, felfokozott hangulatban készültek. A kérdésekre adott válaszok az interjú-alanyok személyes véleménye, amelyek komolyságáért és valóságtartalmáért a szerző és a Taksony Sportegyesület nem vállal felelősséget. Az interjúkon elhangzott válaszokat szó szerint idézzük.

TOVÁBB AZ INTERJÚKHOZ >>

A Sport Szelet (a Közép-Magyarországi Régió sportlapja) idén is összeállította a bajnokság őszi szezonjának ranglistáját.

Az ősz legjobb játékosa ZSIGA PÉTER lett, aki a bajnokságban az élen álló Taksony rutinos támadója. Az őszi első helyezett játékosai amúgy is túlsúlyban vannak a rangsorban, ugyanis az első 22 helyezett között nem kevesebb, mint 12 taksonyi futballista szerepel. Érdekesség, hogy a nyolc 7-es vagy annál magasabb átlagot produkáló labdarúgó között hét taksonyi és csupán egy ,,idegen” található az üllői Simon Zsolt személyében.

ÖSSZESÍTETT RANGSOR (első 20 helyezett)
Jelmagyarázat a rangsorokhoz: helyezés, játékos neve (csapata), értékelhető pályára lépéseinek száma, valamennyi pályára lépésének száma, osztályzatainak átlaga.

1. Zsiga Péter (Taksony)   8   8   7,38
2. Mészáros Dániel (Taksony)   14   14   7,29
3. Horváth Attila (Taksony)   9   12   7,22
4. Piroska András (Taksony)   14   14   7,14
5. Füzi Krisztián (Taksony)   12   12   7,08
6. Kajdácsi Imre (Taksony)   12   12   7,00
Simon Zs. (Üllő II.)   12   12   7,00
8. Szabó Tibor (Taksony)   8   12   7,00
9. Lakatos Zsolt (Taksony)   12   13   6,75
10. Polákovics A. (Ráckeve)   11   14   6,73
11. Wrábel J. (Dabas-Gyón)   11   11   6,73
12. Kőnig Csaba (Taksony)   10   10   6,70
Lipták G. (Hernád)   10   10   6,70
14. Gregus II F. (Üllő II.)   13   13   6,69
15. Szeghegyi Ádám (Taksony)   11   13   6,64
16. Felföldi Csaba (Taksony)   9   10   6,56
17. Kovács G. (Hernád)   11   12   6,55
18. Andrásik II Sándor (Taksony)   11   11   6,55
19. Horák Gy. (Pereg)   13   14   6,54
20. Kozári Csaba (Taksony)   13   13   6,46

RANGSOR FUNKCIÓK SZERINT

KAPUS
1. Gregus II F. (Üllő II.) 6,69
2. Szeghegyi Ádám (Taksony) 6,64
3. Csik T. (Hernád) 6,38

VÉDŐ
1. Andrásik II Sándor (Taksony) 6,55
2. Kozári Csaba (Taksony) 6,46
3. Hégner Zoltán (Taksony) 6,42

KÖZÉPPÁLYÁS
1. Horváth Attila (Taksony) 7,22
2. Piroska András (Taksony) 7,14
3. Füzi Krisztián (Taksony) 7,08

TÁMADÓ
1. Zsiga Péter (Taksony) 7,38
2. Mészáros Dániel (Taksony) 7,29
3. Kajdácsi Imre (Taksony) 7,00

Akik egyszer sem hiányoztak…
1. Mészáros Dániel (Taksony) 7,29
2. Piroska András (Taksony) 7,14
3. Kovács P. (Ráckeve) 6,36

A felkészülési időszakban is igen kemény munka vár ránk. Az “edzés-terv” az alábbiakban olvasható.

EDZÉSEK ÉS EDZŐMECCSEK A FELKÉSZÜLÉSI IDŐSZAKBAN