Utoljára 2008. Karácsonyán adta ki a az egyesület „Az év labdarúgója” címet. Idén újraélesztettük ezt a hagyományt, és a sportbálon díjaztuk a 2013-as év legjobb labdarúgóját, aki nem más, mint az 1999-es születésű Kleinheizer Péter, alias Kispeti.
A szakmai stáb az egyesület elnökségével összhangban egy saját nevelésű utánpótlás játékosra adta a voksát. Nem volt könnyű dolgunk a döntésben, mivel az elmúlt év csapatszinten remek eredményeket, a játékosok részéről pedig kiváló egyéni teljesítményeket hozott. Többen megérdemelték volna ezt a díjat, valahogy olyan helyzetben voltunk, mint az idei Aranylabda szavazás résztvevői. Hozzá kell tenni, hogy a csapatok edzői a szezon végi zárásnál általában kiemelik és díjazzák a legjobb játékost a csapaton belül.
A tavalyi év legjobbja 2009 óta igazolt labdarúgója az egyesületnek, de már előtte is nálunk focizott. Az elmúlt 5 évben a statisztikák szerint 113 mérkőzésen lépett pályára, és ezeken 21 gólt szerzett. A saját korosztályában mindig vezéregyéniség, többnyire csapatkapitány, de jó teljesítménye, remek fizikai állapota és adottságai révén rendszeresen játszik az idősebbeknél is. Így alakulhatott az ki, hogy tavaly ősszel 3 korosztályos csapatunkban szerepelt, azaz fiatal kora ellenére már az U21-es csapatban is bemutatkozott. Gólt is szerzett, nem is akármilyet az egyik idegenbeli mérkőzésen. A 2013-as év eredménylistája is lenyűgöző a szempontjából (természetesen ezeket a sikereket több játékosunk is magáénak mondhatja): U17-es korosztályban bajnok, Pest megyei Bajnokok Kupája győztes, U21-es korosztályban bajnok. Jelenleg az összes csapat, amelyikben szerepel, a dobogó valamelyik fokán várja a tavaszi folytatást.
A labdarúgáshoz való viszonyáról a legtöbbet elmond, hogy évek óta vezeti azt a rangsort, amelyen az edzéslátogatottságot regisztráljuk. Őrá valóban igaz, hogy ha esik, ha fúj, ha kánikula van, ott van a pályán, és maximális elhivatottsággal készül a mérkőzésekre. Azon ritka esetekben, amikor bajnoki vagy edzőmeccset kellett kihagynia (csak sérülés miatt, mivel kiállítva még nem volt a pályafutása során), akkor is ott szurkol a társainak a kispadon, vagy az oldalvonal mellett. Ez a hozzáállása, lelkiismeretessége azt eredményezte, hogy a kortársait mind játéktudásban, mind fizikálisan, mind taktikai érettségében felülmúlja. Az elmúlt hónapok edzőmérkőzésein, amikor az U21-es gárdánk felnőtt csapatok ellen játszott, előfordult, hogy az ellenfél valamelyik játékosa „nyafogott”, hogy milyen keményen játszanak a fiúk. Amikor halkan odasúgtuk neki a határozottan fellépő játékosunk életkorát, elhalkultak a sirámok.
Technikás játékosnak tartják, aki magabiztosan cselez, jól lát a pályán, remek a rúgótechnikája. Természetesen vannak hiányosságai, hiszen még nem kész labdarúgó, viszont ő az, aki a kritikát is építőjelleggel hasznosítja arra, hogy még jobb legyen. Ahogy mondani szokták, „hatalmas szíve van”, megállás nélkül dolgozik a pályán, soha nem adja fel. Ő az, aki a vesztes mérkőzés után eldörzsöl egy könnycseppet a szeme sarkában, és ha netán ugyanazon a napon van a saját korosztályának és az idősebbeknek a mérkőzése, akkor el van rontva a hétvégéje. Azon ritka labdarúgók közé tartozik a mai „internetes”, „okostelefonos”, „75 tévécsatornás” világban, akinek mindene a futball. Ezért lesz belőle olyan labdarúgó, aki a pályafutása során kellő alázattal, de megfelelő önbizalommal fogja szolgálni a csapatát. Ilyen egyénre pedig a taksonyi sportnak, a helyi labdarúgásnak nagy szüksége van.
Petike János, utánpótlás szakágvezető
Honnan érkeztél a Taksony csapatához?