Nyugodtan kijelenthetjük, hogy Mészáros Dániel sok taksonyi szurkoló kedvence. Már régóta a csapat oszlopos tagja. Az idei bajnokságon 22 mérkőzésen eddig 21 gólt szerzett. Családapa, a munkahelyén sikeres és népszerű, és minden téren igazi maximalista.
Már második éve vagy a Taksony SE csapatánál, illetve régebben is játszottál már itt. Miért pont a Taksony?
2004 és 2007 között már futballoztam Taksonyban, még az NB3-ban. Amikor abból az osztályból kiestünk, még elég fiatalnak és erősnek éreztem magam ahhoz, hogy magasabb osztályban focizzak tovább, ezért akkor eljöttem Taksonyból, de már akkor is azt terveztem, hogy később még visszatérek. Bár nem itt élek, de amennyire lehet, most is taksonyinak érzem magam, legalábbis ami a focit illeti.
Milyennek látod a csapatot a jelenlegi felállásban?
A jelenlegi csapat még a tavalyihoz képest is tudott erősödni, és már akkor is bajnok csapat voltunk. Ugyanaz a jó hangulat és összetartó társaság alkotja. Bár lehet, hogy a közösség magja egy idősebb generációhoz tartozik, ugyanaz a jó hangulat és összetartás jellemzi, ezért nagyon örülök, hogy itt lehetek.
Mennyire vagy elégedett az idei bajnokságban nyújtott teljesítményeddel?
Sosem vagyok teljesen elégedett, ez erre a bajnokságra is igaz. Járhatnék előrébb a góllövő listán, volt számos olyan mérkőzés, ami nem úgy sikerült, ahogy szerettük volna, de úgy gondolom, hogy nem lehet minden meccsen ugyanazt a magas teljesítményt nyújtani. Mindenkinek vannak gyengébb mérkőzései, nekem is vannak, de remélem, hogy nem lesz már ilyen a szezon végéig, és ez elég lesz a bajnokság megnyeréséhez.
Milyen végeredményt vársz?
A válasz egyértelmű: ez egy bajnok csapat. Mivel már tavaly is elsők lettünk, ez most sem lehet másképp. A bajnoki cím az egyik legfontosabb számunkra, mindig is erre törekedtünk. Ezt erősíti az elnökünk, a szponzorunk és az edzőnk is. Továbbá nagy előnynek tartom azt, hogy az egyik legképzettebb csapat vagyunk a bajnokságban a Dabas-Gyónnal együtt.
Új edzővel és új játékosokkal futottunk neki az idei bajnokságnak. Te hogyan élted meg a változásokat, és hogyan tudtál beilleszkedni a megújult csapatba?
Tavaly Hégner Zoltán, mint játékos-edző irányította a csapatot, ami igen nehéz feladat. Most teljes értékű játékosként tudja erősíteni azt, ami a védő szekcióban mindenképp fontos. Egyéb posztokra is jöttek új játékosok, illetve Halász Gyula személyében egy olyan edzőt kaptunk, aki nagyon elszánt, teljes mértékben hisz abban, amit csinál, és ezt nagyon jól át tudja adni a csapatnak. Az ő elszántsága és felkészültsége is hozzájárult a jobb teljesítményhez. Nekem most egy új szerkezetben kell játszanom, ami persze nem okoz problémát, Gyula elvárásai egyértelműek és mi próbálunk ennek maximálisan megfelelni.
Melyik időszakot neveznéd a pályád csúcsának, illetve melyik volt az a 2-3 helyszín, ami mindenképp emlékezetes volt számodra?
Elsőként mindenképpen a Kispestet említeném, hiszen ott nevelkedtem. A Honvéd olyan számomra, mint egy család, ahova még mindig nagyon szeretek tartozni. Ott olyan csapattársakkal játszhattam együtt, és olyan edzőktől tanulhattam, akik egy életre meghatározták, hogy merre haladok tovább, és emberileg is sokat hozzátettek ahhoz, aki ma vagyok. A másik, amit megemlítenék, nem egy csapat, hanem ez a társaság, akikkel most együtt focizok, és akikkel már együtt voltam Dunaharasztin és Alsónémedin is. Ezek a csapattársak alkotják az igazi közösségformáló és összetartó erőt, amiért érdemes velük futballozni. Aki játszott már egy olyan csapatban, ahol se kutyája, se macskája, se barátja, az tudja értékelni igazán, hogy milyen egy ilyen társasággal együtt játszani.
Mivel foglalkozol a civil életben?
Családapa vagyok, van két gyermekem, próbálok nekik ugyanúgy megfelelni, ahogy a taksonyi „családomnak” is. Értékesítőként dolgozom egy nemzetközi szállítmányozó cégnél, és emellett van egy saját vállalkozásom is, úgyhogy nem unatkozom.
Hogyan tudod mindezt összeegyeztetni a focival?
Ezt nem könnyű összehozni, de meg kell említenem, hogy van mellettem egy támogató feleség, aki mindenben segít, még az időbeosztásban is.
Mennyi esélyt látsz arra, hogy a fiad, Mirkó továbbviszi a családi hagyományokat a futball területén?
Mirkó most 9 éves, ilyenkor még nagyon nehéz megmondani, hogy mire fogja vinni, de egy biztos: nagyon szereti a focit. Beleszületett egy olyan családba, ahol a vasárnapi ebédnél másról nem nagyon esik szó. Ha csak fele annyira jó lesz, mint amilyen édesapám (Mészáros Ferenc) volt, már az is sokkal több, mint amit én elértem.
Ez azt jelenti, hogy kapus szeretne lenni?
Igen, úgy látom, hogy ott érzi magát a legjobban.
A bajnokságot követően hogyan tovább?
Mindenképp szeretnék még tovább játszani, amíg tudok, és amíg örömet okoz. Azt, hogy ez milyen szinten lesz és hol, nem tudom. Jól érzem magam Taksonyban, szeretnék itt maradni, rajtam nem múlik, az biztos. A későbbiekben pedig szeretnék edző lenni, eleinte gyerekekkel foglalkozni. Az évek során rengeteg tapasztalatot szereztem ezen a téren. A megyében és az országban is rengeteg tehetséges gyermek akad, és úgy gondolom, hogy sokat át tudnék nekik adni. Ez egy hosszabb távú tervem, csak akkor szeretnék az edzői tevékenységgel foglalkozni, ha már játékosként befejeztem. Jelenleg a család, a munka és a foci tölti ki az életem.
[Szerkesztő-riporter: Décsei Zoltán]
Interjú-sorozatunk újabb részében Szabados Tamást kérdeztem, aki már a második évét tölti a Taksony SE I. csapatában. Kitartó és elkötelezett labdarúgó, utánpótlás-edző, és hamarosan apai örömök elé néz.
