Nagyon jól felkészített csapat ellen játszottuk a szezon első mérkőzését. Az első félidőben nekik adódtak nagyobb helyzetek, de szerencsére nem tudták gólra váltani ezeket. A második félidőre feljavult a játékunk, amikor már helyzeteket dolgoztunk ki. Azonban a végjátékban is pontatlanok maradtunk, és a helyzetekből sem sikerült gólt szerezni. Véleményem szerint igazságos döntetlen született.
Hégner Zoltán, edző
Petike János, edző beszámolója
Rangadóra került sor a hétvégén, hiszen az eddig 100 %-os Dabas FC II. otthonába látogattunk.
Az ellenfél gyors, fiatal, általában technikailag is képzett játékosokból áll, akik egy része az NB III-as csapatnál is bemutatkozott már. Agresszív, harcos stílusban léptek fel ellenünk, mi pedig inkább a passzokra, a labda megtartására helyeztük a hangsúlyt. Feltűnő volt, hogy az ellenfél játékosai fiatal koruk ellenére gyakran foglalkoztak játékvezető ítéleteivel, szinte folyamatosan reklamáltak. Emellett igyekeztek a mi játékosainkat is mind verbálisan, mind fizikailag legyűrni. Ez többnyire abban nyilvánult meg, hogy aki mellett elhaladtak, abba egy jó nagyot belerúgtak, vagy úgy szereltek, hogy a labdával együtt a mi játékosaink is „érezzék” a jelenlétüket. A fentiek ellenére uraltuk a játékot, és egy teljesen jogos 11-esből vezetést szereztünk a félidő közepén. A gól után nem sokkal két hatalmas helyzetet is kihagytunk, ekkor eldönthettük volna a mérkőzést.
A második félidőt, ha lehet, még vehemensebben kezdték a hazaiak. Ennek ellenére egy mintaszerű támadás végén tovább növeltük az előnyünket. Sőt, perceken belül egy harmadik gólt is szereztünk, amit les címén (tévesen) nem adott meg a játékvezető.
Az ellenfél azonban nem adta fel! Egyre inkább fáradó középpályásaink gyakori labdavesztéseinek következményeként több támadást is vezettek. Időnként túl mélyen védekeztünk, ezért beszorultunk a kapunk elé. Nagyobb helyzetet azonban nem tudtak kialakítani a hazaiak, ezért derült égből villámcsapásként ért minket, hogy egy kapitális hiba után az ellenfél 11-eshez jutott, amit értékesített is. Vérszemet kapott az otthoni csapat, és csekély számú, de annál cifrábban káromkodó „szurkolóik” támogatásával végül csak begyötörték az egyenlítő gólt. Hozzáteszem: védekezésben a mérkőzés vége felé rendszeresen követtünk el komoly helyezkedési hibákat.
Összességében reális eredmény született, bár a mérkőzés folyamán többször a magunk javára fordíthattuk volna a mérkőzést. Nem tettük, és emiatt a hazaiak megérezték annak lehetőségét, hogy pontot szerezhetnek ellenünk. Kissé arrogáns, enyhén nagyképű viselkedésük olyan akarattal párosult, amivel a náluk szerényebb képességű csapatokat biztosan ledarálják.
Gólszerzőink: Kátai Ferenc (11-esből), Wéber Tamás.
Némileg az átlag felett teljesítettek: Glász Péter, Cseresnyés Zoltán.
Petike János, edző összefoglalója
Úgy indult a meccs, hogy magabiztosan, tudatosan fociztunk. Az ellenfélen látszott, hogy képzett labdarúgók alkotják. Végre egy csapat, amelyik tud futballozni, és nem az utca-válogatott lép pályára! Szépen átadták nekünk a területet, és lassították a játékot. Mi pedig átvettük a kényelmes tempót, és kicsit körülményesen szövögettük az akcióinkat. A betömörülő ellenféllel szemben talán az átlövések lettek volna hatékonyak, de egyik próbálkozásunk gyatrább volt, mint a másik. A csatáraink keveset mozogtak, a középpályások meg pozíciós játékban tologatták a labdát, különösebb ötlet nélkül. Az első félidőben egyszer jutottak el az ellenfél játékosai a kapunkig, természetesen abból gólt szereztek (a támadó egy felívelt labdára egyedül ugrott fel, és lazán bólintott, mi meg csodálkozva néztük). Küszködtünk, de az első félidőben ez nem járt eredménnyel.
A 2. játékrészben egy kicsit akkurátusabban kezdtünk, és ennek hamar meg is lett az eredménye: előbb a 16-oson belül történt kétkezes lökést még nem fújt le a játékvezető , de két percre rá már büntetőt ért egy egyértelmű buktatás. Az egyenlítést követően folyamatosan frissítettünk cserékkel, és ezúttal az újonnan pályára lépők valóban gyorsították a játékot. Egy szép támadás végén a vezetést is megszereztük, majd nemsokára bebiztosítottuk a győzelmet. Az ellenfél még kétszer elszaladt, két gólhelyzet, két kapusbravúr Szeghegyi Gábor részéről.
Összességében talán az idei leggyengébb játékkal győztünk, de ez már (talán) a jó csapat jellemzője: hoz egy átlagot, amivel megnyeri a meccset. Tompák és dekoncentráltak, kicsit kedvetlenek voltunk. Talán a következő hétvégére megérkező friss, őszi idő felélénkíti a csapatot, hiszen rangadó következik: az első és második helyezett csatája.
Gólszerzőink: Bajzáth Martin (11-esből), Cseresnyés Zoltán, Kiss András.
Valamelyest az átlag felett teljesítettek: Szeghegyi Gábor, Petkes László, Kiss András, Klein Patrik.
Várjuk a hozzászólásokat: a cím melletti csevegő ikonra kattintva lehet véleményt írni.
Hégner Zoltán beszámolója
Nagyon jól tudtuk elkezdeni a mérkőzést. Az előzőekhez képest új taktikával kicsit visszább zártunk, majd mélységből próbáltunk indulni. Ez a 37. percben vált sikerré, hiszen MÉSZÁROS DÁNIEL ekkor szerezte az első gólunkat, majd ezután gyorsan jött is a második és a harmadik: a 40. percben KAJDÁCSI IMRE, a 44. percben pedig LAKATOS ZSOLT találtak az ellenfél kapujába, így 3 – 0 eredménnyel mentünk be az öltözőbe a szünetben.
A második félidőben folytatódott a gólzápor. A 8 – 0 végeredményt a következő játékosok állították be: MÉSZÁROS DÁNIEL (49′), KAJDÁCSI IMRE (51′), ZSIGA PÉTER (58′), HORVÁTH ATTILA (74′), HORVÁTH ATTILA (80′). Az ellenfélnek az egész mérkőzés alatt nem igazán volt lehetősége és helyzete, köszönhetően annak, hogy a védelmünk megfelelően működött.
A nagy erősségünk a többi csapathoz képest szerintem az, hogy olyan játékosokat tudtunk a második félidőben becserélni, akik csak hozzátettek a csapat játékához, nem pedig hátráltatták azt. Elmondhatom, hogy van most 18 nagyjából egyforma képességű labdarúgónk. A hibánk az, hogy még mindig sokat foglalkozunk a játékvezető ítéleteivel, emiatt kaptuk most is a sárga lapot (ZSIGA PÉTER 34’). Ha erről le tudunk szokni és még inkább a játékra koncentrálunk, akkor nem lehet probléma. Természetesen a célunk továbbra is felkapaszkodni a tabella tetejére. Optimista vagyok a játékosok hozzáállása miatt, számukra is nyilvánvaló, hogy nekünk nem a középmezőnyben kellene most lennünk, és ennek megfelelően teljesítettünk most a mérkőzésen.
Kicsit „összébb raktuk a csapatot” a héten, sokat beszélgettünk, hogy miként induljunk neki a vasárnapi meccsnek. Megállapodtunk abban, hogy mindenki egységesen az első helyért küzd a továbbiakban, és reméljük, hogy ez a motiváció meg is marad a bajnokság végéig. HAJRÁ TAKSONY!
További információk a mérkőzésről
Várjuk a hozzászólásokat:
