Pest megyei II. osztály, Déli csoport, 30. forduló
Taksony, 2017. június 3. 17:00 óra
Talán túlzottan tiszteltük a bajnokot és a mai napon utoljára pályára lépő Koszta Jánost is, mert a lehetőségeinket nagyobb koncentrációval gólra tudtuk volna váltani. Egy-egy lehetőség a másik oldalon is akadt, de míg abból nem született gól, az első félidő hajrájában az ellenfél hibáját kihasználva, miután a védő röviden adta haza a labdát, megszereztük a vezetést Kozári Csaba révén. A második játékrész hajrájában pedig Kiss Gábor egy remekül eltalált szabadrúgás góllal beállította a végeredményt. Ezzel a 10. helyen végeztünk a bajnokságban. Szép volt, srácok! Hajrá, Taksony!
Koszta Jánosnak gratulálunk pályafutásához, és további sok sikert kívánunk a magánéletben és mindehhez jó egészséget!
Demjén Zoltánnak pedig házasságkötése alkalmából gratulálunk és sok boldogságot kívánunk!
Taksony SE II. – Fémalk-Dunavarsányi TE 2-0 (1-0)
Szeghegyi Á. – Héger Z., Kozári Cs., Szabó T. (Tóth Gy.), Kupecz M., Micheller B., Sipos R., Rózsa T., Wéber T., Kiss G. (Bajzáth M.), Kreisz P.
Cserék: Szeitl B., Dragovics R., Kleinheizer P., Várfalvi L., Tálas D.
Gólszerzők: Kozári Cs. 42. p., Kiss G. 86. p.
A mérkőzés jegyzőkönyve: http://adatbank.mlsz.hu/match/15/14/15244/30/1203407.html
KŐNIG CSABA: – Nagyon nehéz meccs volt, és végre nem a játékvezetői hármasról szólt a bajnoki. A szerencse mellettünk volt ezen a napon, és nem a Dunavarsány szerezte meg a vezetést, pedig nagyon közel állt hozzá. Nagyon nehezen, de végre sikerült betalálnunk és megtartani az eredményt. Nagyon örülök a három pontnak és gratulálok a csapatnak! Külön élmény volt, hogy részese lehettem Koszta Jani búcsúmérkőzésének. volt szerencsém több csapatban is vele együtt játszani, és most gratulálni a szép, hosszú és sikeres pályafutásához, nagyszerű, nagybetűs sportembert ismerhettem meg a személyében. Továbbá gratulálok a Dunavarsánynak és Szabados Tamás barátomnak a bajnoki címhez, és további szép sportsikereket kívánok neki, valamint jó pihenést mindenkinek!
SZABADOS TAMÁS: – Kicsit felforgatott csapattal, a jövőre nézve árgus szemekkel figyeltem azon játékosok teljesítményét, akik a bajnokság során kevesebb lehetőséghez jutottak, de sajnos nem vakított el a napsütés és más sem. Ám ez sem tudja elrontani az egész éves teljesítményünket. Nagyon boldog vagyok, hogy ezekkel a srácokkal dolgozhattam, és szinte csodát vittünk végbe, ami tükrözi, mennyire jó karakterű játékosokat sikerült összeválogatnom, valamint nagyon remélem, hogy a későbbiekben is hasonló sikerek fogják kísérni pályafutásukat. Örömömre szolgál, hogy megismerhettem őket, nagyszerű csapatmunka volt, ám nem tudom eléggé megköszönni technikai vezetőnk, Thauerl Tamás segítségét. Örülök, hogy egy legenda, Koszta János utolsó meccsén én lehettem az edzője, pedig 1994-ben még a csatos lepkét tolva siettem a váci pályára, hogy labdaszedőként visszadobjam neki a labdát. Szeretném megköszönni a ‘varsányi vezetőségnek, hogy ilyen fiatalon hittek bennem, és remélem, ők is úgy érzik, megérte, hiszen átélhették újra, amit 30 évvel ezelőtt, miszerint bajnokcsapatot ünnepelhetnek Dunavarsányban. Az egyik barátommal való közös mottónk marad a végére: aki nem tud lazítani, az nem tud igazán befeszülni sem. Most jött el a lazítás ideje. Köszönök mindent…
Fotó: Daru Andrea.