Interjú-sorozatunk újabb részében Szabados Tamást kérdeztem, aki már a második évét tölti a Taksony SE I. csapatában. Kitartó és elkötelezett labdarúgó, utánpótlás-edző, és hamarosan apai örömök elé néz.
Ez már a második bajnokság, amelyben a Taksony csapatát erősíted. Előtte hol futballoztál?
A Taksony előtt Soroksáron voltam, az előtt Ausztriában fociztam, és előtte is elég sok helyen megfordultam, pl. Dorogon, Vácon, kölcsönadott játékos voltam Zalaegerszegen és Hévízen, és még Karcagon is futballoztam az NB II-ben.
Mi az oka, hogy a tavalyi bajnokságot követően a Taksonynál maradtál? Gondolom, csábítottak más klubokhoz is.
Amikor ide jöttem, a fő cél az volt, hogy megnyerjük a bajnokságot és a megyei első osztályba lépjünk. Ebben a megyében korábban még nem játszottam, de az itteni játékosok jó részét már ismertem. Ezen kívül Andrásik Sándornak is nagy szerepe volt abban, hogy ide jöttem. Szerintem hamar sikerült beilleszkedni a társaságba, szeretek itt játszani és jól érzem magam. Valóban sok helyről megkerestek azóta, de nem tervezem, hogy máshová igazoljak. Úgy gondolom, hogy itt minden megvan ahhoz, hogy fejlődni tudjunk. Itt komoly tervek vannak a jövőt illetően és szeretnék én is egy jól felépített csapat egyik alapköve lenni, és magasabb osztályba segíteni a csapatot.
Milyennek látod a csapatot a jelenlegi felállásban?
Úgy érzem, hogy a tavalyi bajnok-csapathoz képest is erősödött és folyamatosan fejlődik a társaság. Az, hogy viszonylag sok nálunk az idősebb játékos, később hátrány lehet, de úgy gondolom, hogy ebben az osztályban nagy esélyünk van megnyerni a bajnokságot. Azt látom, hogy nagyon jó a csapat, és tele van olyan rutinos labdarúgókkal, akik korábban magasabb osztályokban is sikeresek voltak. Azt gondolom, hogy ennek a csapatnak most nem itt lenne a helye, talán még NB III-ban sem lennének kiesési problémáink a jelenlegi kerettel.
Milyen eredményre számítasz az idei bajnokságot illetően?
Úgy érzem, hogy ez a társaság képes arra, hogy megnyerje ezt a bajnokságot. A többi csapattal összevetve azt is láthatjuk, hogy bizony vannak osztálykülönbségek. Ugyanakkor van egy csapat (Dabas-Gyón), amelyik bármely másik csoportban simán megnyerné a bajnokságot, de sajnos velünk vannak. Ez annyiban változtat a helyzeten, hogy legalább nem 8 fordulóval a vége előtt akasztják a nyakunkba az aranyérmet, hanem végig kiélezett küzdelemre számíthatunk. Lehet, hogy apró dolgok fognak dönteni, de úgy érzem, hogy a mi társaságunk javára fog eldőlni a bajnokság, és a megyei első osztálynak is felkészültebben tudunk nekivágni.
Úgy tudom, amellett, hogy Taksonyban focizol, utánpótlás-edző is vagy egy másik egyesületnél.
Öt évvel ezelőtt Szentendrén kezdtem az edzői tevékenységet, itt a 6. forduló után vettem át egy csapatot, amelyik az utolsó helyen állt, azonban a kitartó munkának köszönhetően végül megnyertük a bajnokságot. Ezt követően Leányfalun folytattam, és azóta is ott dolgozom. Az U12 – U14-es korosztály nevelésével foglalkozom. Itt is szépek az eredmények, már 10 játékosom került NB I-es utánpótlás-csapatba, sőt van, aki Angliába ment és ott állja meg a helyét. Emellett Nagykovácsiban vagyok szakmai tanácsadó, ami azt jelenti, hogy ott is a játékosok képzésével foglalkozom és szakmailag segítem a klub munkáját.
Hogyan tudod összeegyeztetni a taksonyi focit a többi munkáddal?
Hál’ Istennek sikerül úgy megoldani, hogy az itteni bajnoki mérkőzésekkel ne ütközzenek az utánpótlás-csapatom meccsei. Ezért sokszor hétköznap játszunk mérkőzéseket vagy a hétvégén azon a napon, amikor nincs bajnoki meccsem a Taksonnyal. Igaz, ez sok utazással jár, de ezt el kell fogadni. Szeretem csinálni és szeretnék ezzel magasabb szinten is foglalkozni. Képzem magam, hogy amikor eljön az ideje és lehetősége annak, hogy egy felnőtt csapat edzője lehetek, akkor ne érjen váratlanul és legyen elég tapasztalatom.
Sok játékosnak a foci mellett egyéb civil foglalkozása van. Jól látom, hogy Te a fociból és a focinak élsz?
Igen, jó látod. Azon kívül, amit már elmondtam, télen és nyáron menedzserként is dolgozom. Amikor Ausztriában fociztam, osztrák menedzserem volt. Azóta is tartom vele a szakmai kapcsolatot és tehetséges magyar játékosokat közvetítek felé. A labdarúgásnak szenteltem az életem; boldog vagyok, hogy a hobbim lehet a munkám, és ezért nagyon hálás vagyok a „föntinek”.
Végül egy kis bulvár téma. Mi a helyzet a magánélettel?
Feleségem van, Boglárka, akivel együtt jártunk óvodába, majd az iskolába is. Később szerelem lett belőle, ennek gyümölcsét, fiú-gyermekünket pedig most júniusra várjuk. Nagyon örülök annak, hogy apa leszek, és már nagyon várom. Hál’ Istennek minden rendben van, jól vannak. Remélem, hogy ez a továbbiakban is így lesz, és a bajnoki címmel egy időben a fiam születését is ünnepelhetem.
[Szerkesztő-riporter: Décsei Zoltán]