Új edző érkezett hozzánk Halász Gyula személyében, akihez nagy reményeket fűz az Egyesület elnöksége. A kitűzött cél pedig a következő bajnokság dobogójának legfelső foka és ezzel együtt a megyei 1. osztályba történő feljutás. Az UEFA “A” edzői képesítéssel rendelkező “mestert” többek között arról kérdeztem, hogy több edzői felkérés közül miért éppen a Taksonyt választotta.
Először is köszöntelek Taksonyban és megkérlek, hogy néhány mondatban foglald össze eddigi edzői pályafutásod.
Edzői pályafutásomat 2005-ben kezdtem el, akkor voltam Dunavarsányon játékos és ekkor kértek fel, hogy játékos-edzőként vigyem tovább a csapatot. Ez egy MLSZ „D” szintű edzői képesítéssel kezdődött. A következő fokozat az UEFA „B” Diploma megszerzése volt, de 2007 decemberében már megszereztem az UEFA „A” licenszet is Szegeden. Dunavarsányról Szigetszentmiklósra kerültem, ahol 2 évig voltam pályaedző Székely Tibor mellett, majd Dömsödön folytattam. Itt három és fél év után felmondtam idén áprilisban.
Hogyan kerültél Taksonyba?
Egyszerű a történet: április óta jó néhány csapat megkeresett, kaptam különböző ajánlatokat, és ebből a Taksonyé bizonyult számomra a legkedvezőbbnek és a legnagyobb kihívásnak.
Miért?
Mivel a nem sikerült feljutás után a vezetőség ismét megcélozza a megyei 1. osztályt, így egy új bajnok-csapatot kell építeni Taksonyban.
Ha beszélhetünk edzői stílusról, Te melyik irányvonalat képviseled?
Én elsősorban játékos-párti vagyok. Természetesen tiszteletben tartom az edzői hivatás mellett azt is, hogy nekem is van egy főnököm, az elnökség, és vannak szponzorok is, akiknek figyelembe veszem a véleményét. Törekszem a közvetlen, jó kapcsolatokra, engem ne magázzanak, itt sok hasonló kaliberű ember van, akikkel régebben már játszottunk egymással és egymás ellen is. Megkövetelem a munkát és természetesen az eredmény számít. Amikor a közös célért dolgozunk, a barátság persze másodlagos. Az elvégzett munka után, ha nyer a csapat vagy éppen kikapott, ezt mi értékeljük, és eldöntjük merre is haladjunk tovább. Eléggé nagyhangú vagyok, szeretem teljesen kézben tartani az edzést. A meccseken viszont más a helyzet. Volt, amikor túl sokat kellett beszélnem meccs közben is. Nem szeretnék minden egyes megoldást levezetni a játékosok részére, erre valók az edzések. Taksonyban viszont olyan képzett labdarúgók vannak, hogy itt már nyugodtabban figyelhetem a meccsen zajló eseményeket és az ellenfelet, így jobban ki lehet dolgozni a lehetséges megoldásokat az ellenfél két vállra fektetésére, és nem azzal kell foglalkozni, hogy egy-egy játékos éppen miért így veszi át a labdát és miért nem úgy.
Szerinted mi az a három legfontosabb dolog, amit egy új edzőnek meg kell tennie a siker érdekében?
Először is nagyon fontosnak tartom, hogy az edző kivívja a játékosok tiszteletét, de ne csak mint embert tiszteljék, hanem a tudását is. A második lépés, hogy a játékosok elfogadják az általam kitűzött irányt. Nekik is van mindenféle elképzelésük egy-egy meccsel kapcsolatban. Ha ez éppen egyezik az edző elképzelésével, akkor nagyon jó, de ha esetleg nem egyezik, akkor sok negatívum éri az embert több oldalról. Ezért nagyon fontos, hogy a játékos elfogadja az elképzeléseimet, amikor érvekkel alátámasztva bebizonyítom, hogy miért kell ezt vagy azt másképp csinálni. A harmadik pedig az eredményesség, ami a legfontosabb.
Már az első edzés után elmondtad, hogy 2 héten belül kialakítjátok azt a 18 fős keretet, akikkel a következő bajnokságnak nekivágunk. Milyen szempontok alapján választjátok ki ezt a 18 főt, és kik szólnak bele a döntésbe?
Szeretném hangsúlyozni, hogy a keret egy részét az elnökség és a szponzorok határozzák meg, vagyis kapok tőlük egy listát arról, hogy Ők kire számítanak. Ehhez kell nekem az új játékosokat hozzátennem. Tehát egyrészt kapok egy névsort és ehhez én csak újakat hozhatok, mert valljuk be őszintén: a Taksony egy rutinos, jó csapat, ám korban egy kicsit idősebb a többi csapat átlagához képest. Ezért is kell a vérfrissítés.
SOK SIKERT KÍVÁNUNK AZ ÚJ EDZŐNEK, HALÁSZ GYULÁNAK ÉS A CSAPATNAK A KÖVETKEZŐ BAJNOKSÁGRA!
[Riporter: Décsei Zoltán]